EGY

Az éjszaka holt sötétje felerősítette a fényszablya zizzenését; a hang betöltötte az egész helyiséget. Az ezüst fény fagyos külsőt kölcsönzött a berendezési tárgyaknak, és áthatolhatatlan árnyékokat varázsolt a sarkokba. A szablya előre-hátra lendült, s az árnyékok követték a mozdulatait, mintha ki akarnának térni előle.

Ettől a fénytől a legtöbb bűnöző menekülésre fogná a dolgot.

Corran Horn a pengére pillantott, az ezüst energiasugarat a szeme egyáltalán nem találta vakítónak vagy kellemetlennek. Laza hurokmozdulatokat végzett, majd a pengét felfelé tartva védekező állást foglalt el. Bármilyen régi kor relikviája is, még mindig képes érzelmeket és gondolatokat ébreszteni.

Kétszer megnyomta a hüvelykujja alatti fekete gombot, mire a fénypenge a tokjába ugrott, s a szobát sötét félhomályban hagyta. A fényszablya érzelmeket és gondolatokat ébresztett a férfiban, de tudta, ezek az érzelmek és gondolatok nem ugyanazok, amiket a Coruscant más polgárai is éreznek, gondolnak. Luke Skywalker mindenki szemében - Corranéban is - egy hős volt, a jeditradíció örököse. A Jedi Lovagrend visszaállítására tett erőfeszítéseit mindenki - még aki amúgy viszolygott is a rendtál és a törvénytől - üdvözölte, és sikert kívánt neki.

Ahogyan én is. Corran elgondolkodott. Ennek ellenére hoztam meg a döntésemet.

A legnagyobb megtiszteltetésnek tartotta, hogy Luke Skywalker felkérte őt, hagyja ott a Zsiványkommandót, és fogjon neki a jeditréningnek. A múzeumban talált fényszablya, mint kiderült, Neeja tulajdona volt, s ezáltal Corran jogos öröksége. Egy jedilovag örököse vagyok.

Csakhogy ezt egyedül Luke Skywalkertől hallotta. Nem vonta kétségbe a jedi igazmondását, de ez nem a teljes igazság volt. Legalábbis nem azé az igazságé, amelynek birtokában felnőttem.

Corran egész életében úgy tudta, hogy nagyapja, Rostek Horn a Koréliai Biztonsági Erők megbecsült munkatársa volt. Az apja, Hal Horn, hasonlóképpen a CorSecnél dolgozott. És amikor Corran számára is elérkezett a pályaválasztás ideje, az valójában nem is volt választás. A nagyapja nem titkolta, hogy ismert egy jedilovagot, aki a Klánok Háborújában halt meg, de ennek az információnak csak annyi súlya volt, mintha Vorru egy birodalmi moffot ismert volna még abból az időből, amikor a Coruscanton a Birodalom uralkodott.

Corran nem túl nagy meglepetéssel konstatálta, hogy Rostek és Hal nem dicsekedett a Halcyonnal való kapcsolatával. Halcyon meghalt a Klónok Háborújában, és Rostek, aki közel állt a családhoz, feleségül vette az özvegyet. S örökbe fogadta Halcyon gyerekét, Valint is, akit Hal Horn néven nevelt fel. Amikor a Császár elkezdte kiirtani a Jedi Lovagrendet, Rostek felhasználta a CorSecnél betöltött pozícióját, hogy a Halcyon család minden nyomát eltüntesse, s ezáltal megmentse a feleségét és a gyereket a birodalmi hatóságok vizsgálódásaitól.

Mivel minden, a Jedi Lovagrenddel való kapcsolat gyanús lett volna, és veszélybe sodorta volna a családot, én sem hallottam többet a lovagrendről, mint a korombeli srácok. Ha nem lettek volna azok a holodrámák, amik a jediket bűnözőknek festették le, akkor Corran semmit sem tudott volna a jedik létezéséről. Mint a legtöbb gyerek, romantikus és gonosz alakoknak ismerte őket, távoli és különös figuráknak, jóllehet, amit apja és nagyapja vitt végbe, azt velük rokonnak és izgalmasnak tartotta.

Felemelte a kezét, és megérintette a nyakában lógó jediérmét. Apjától örökölt emlék volt ez, amit apja halála után kapott meg. Szerencsetalizmánnak tartotta, és sosem jutott eszébe, hogy azt az apja is azért viselte, mert az ő apjának, Neeja Halcyonnak a képmása van rajta. Apám ezzel fejezte ki az apja iránti tiszteletét és a Birodalom iránti megvetését. Én is csupán ezért viseltem, és eszembe sem jutott, hogy mást is jelenthet a számomra.

Skywalker elbeszélése és nagyapja kilétének megismerése teljesen új lehetőségeket s távlatokat tárt fel Corran előtt. Amikor a CorSechez szegődött, eleve olyan hivatást választott, ami valamiképpen hasonlatos volt a jedik küldetéséhez: megvédeni a galaxist az ellenséggel szemben. Luke elmondása szerint, ha csatlakozik a lovagrendhez, ugyanezt folytathatná, de sokkal szélesebb skálán. Ez persze vonzó perspektíva volt, és Corran bajtársai mind tisztában voltak vele, hogy nem is tétovázik a döntést illetően.

Elmosolyodott. Azt hittem, Borsk Fey'lyát helyben megüti a guta, amikor visszautasítottam a javaslatot. Tulajdonképpen nem is bántam volna, ha megüti.

Megrázta a fejét, mert rájött, hogy ez hozzá méltatlan gondolat volt, s Fey'lyára kár vesztegetni a gondolatot. Corran biztos volt benne, hogy a bothai kancellár meg van győződve arról, hogy tetteivel híven szolgálja az új Köztársaságot. A Jedi Lovagrend újjáélesztése mindenesetre segítene összetartani a köztársaságot, és azt a Régi Köztársaság nosztalgikus köntösébe bújtatva felvirágoztatni. Ahogyan a Zsiványkommandó vegyes nemzetiségű csapata is segítette egyben tartani a Köztársaságot, úgy az új jedirend is barátságosabb színben volna képes feltüntetni az Új Köztársaságot. Luke felajánlotta neki, hogy lépjen be a jedik közé, és Borsk Fey'lya tisztában volt vele, hogy meg is teszi, ám egyikük sem tudta vagy ismerte fel, hogy az ő személyes elkötelezettségei és ígéretei erősebben motiválták, mint bármilyen galaktikus ügyek. Noha Corran is jól tudta, hogy nagyobb hatalom birtokában több ember érdekében jót tenni hosszú távon mindenkinek hasznosabb volna, rövidtávú tartozásainak visszafizetésére most érkezett el a legalkalmasabb időpont.

A Birodalom megmaradt diktátorai elfogták őt, megkínozták és fogva tartották a Lusankyán, amiről kiderült, hogy nem más, mint a Coruscant felszíne alá temetett Szuper Csillagromboló. Egyedül neki sikerült onnan megszöknie - de csakis a többi rab támogatásával. Megígérte nekik, hogy visszamegy értük, és kiszabadítja őket, s az ígéretét minden körülmények között be akarta tartani. A tény, hogy börtönük, a Szuper Csillagromboló pillanatnyilag a Thyferra körül orbitál, megnehezíti a dolgot, de az ilyesmi őt sosem tántorította el. Én koréliai vagyok. Számomra ez miért jelentene különbséget?

A vágy, hogy megmentse őket, most még erősebben élt benne, mint amikor megfogadta. A Lusankyán a lázadókat egy öreg tartotta össze, aki magát csak Jannak hívatta. Szabadulása után Corran végignézett néhány holovíziós dokumentumot, amit a Lázadók Szövetségének hőseiről készítettek. A hősök között is hős volt az a tábornok, aki a Yavin 4 védelmét látta el, és aki megtervezte az első Halálcsillag megsemmisítését. Jan Dodonnának hívták. A feljegyzések szerint a Yavin 4 evakuálásakor megölték, de Corrannak nem voltak kétségei afelől, hogy Dodonna a Lusankya foglya. Ha nem hiszem, hogy halott, felismertem volna. De ostoba is voltam!

Dodonna hősiességének semmi köze nem volt ahhoz, hogy Corran meg akarta menteni őt. Jan, ahogyan Urlor Sette és a többiek is, segített neki megszökni. Az életüket kockáztatták azért, hogy sikerülhessen a terve. Azzal, hogy egy Ysanne Isard-féle zsarnok fogságában sínylődnek ezek a bátor emberek, nem csupán méltatlan sorsukat élik át, de ott lebeg a fejük felett a végzet, hogy Isard birodalmi ügynökeivé válhatnak.

- Nem tudsz aludni?

Corran megfordult, és a hálószoba ajtajában álló, mosolygó nőre pillantott.

- Azt hiszem, nem, Mirax. Sajnálom, hogy felébresztettelek.

- Nem te ébresztettél fel, hanem a hiányod. - Mirax sötétkék köntöst viselt, a derekán halványsárga selyemövvel fogta össze. Felemelte a kezét, hogy elrejtse az ásítást, majd a Corran jobb kezében tartott ezüsthengerre mutatott. - Megbántad a döntésedet?

- Melyiket? Hogy csatlakozzam a Jedi Lovagrendhez vagy... - elmosolyodott -, hogy beléd habarodtam?

Mirax felvonta a szemöldökét.

- Én a jeditréningre gondoltam. De ha fenntartásaid vannak a másik kérdéssel kapcsolatban, én újból megtanulhatom, milyen egyedül aludni.

Corran felnevetett, és Mirax is csatlakozott hozzá.

- Egyik döntésemet sem bántam meg. A te apád meg az enyém halálos ellenségek voltak, de én el sem tudok képzelni nálad jobb barátot.

- Vagy szeretőt.

- Igen, különösen szeretőt.

Mirax vállat vont.

- Ti, börtönbál szabadult férfiak mind ezt mondjátok.

Corran egy pillanatra elmélázott.

- Gondolom, igazad van, de hogy ezt az információt hol szerezted, arról nem akarok tudni.

Mirax rákacsintott.

- Hát tudod, azt hiszem, azt én sem akarnám tudni.

Corran felnevetett, majd odament hozzá, és átölelte.

- Miután elkaptak, Tycho kifejezte a sajnálkozását a halálod miatt. Azt mondta, Zsinj hadúr csapdába csalta a konvojt az Alderaan rendszerben, és a Pulsar Skate-tel együtt megsemmisítette. Akkor bennem minden összeomlott. Elvesztésed minden érzést kiirtott belőlem.

- Akkor tudod, mit éreztem, amikor téged megöltek a Coruscanton. - Lágyan fülön csókolta, majd a vállára hajtotta a fejét. - Amíg meg nem haltál, nem jöttem rá, mennyire az életem részévé váltál. A lyuk, amit a Lusankya távozásakor ütött a Coruscant felszínébe, semmiség ahhoz képest, amekkora úr támadt bennem. Nem volt halálvágyam, de az üresség értelmetlenné tette a további életemet.

- Én szerencsésebb voltam, mint te. Amikor lehetősége nyílt rá, Cracken félrevont, és elmondta, milyen titkos küldetésben jártál a ryll kor-szállítmánnyal meg a vratix verachennel a Borleiason. Zsinj a támadásával akaratlanul is fedezte az eltűnésedet, így a thyferraiak nem tudták meg, mi készül a bactából a Borleiason.

- Hát az biztosan nem tetszett volna nekik, ha megtudják, hogy az Alderaani Biotikai Komplexumot rylca előállítására használjuk fel. - Mirax megborzongott. - Mindenesetre jobban szerettem volna, ha az eredeti terv szerint mennek a dolgok, mert bár nem számítottam rá, hogy engem megtámadnak, sokkal inkább elviseltem volna, mint a teljes konvoj pusztulását.

- Ez ellen senki nem tehetett semmit.

- Ahogyan az ellen sem, hogy a börtöntársaidat Isard a Lusankyán magával hurcolta. - Mirax egy lépést hátrált, úgy nézett Corran szemébe. - Ugye ezzel tisztában vagy?

- Tisztában, igen. De nem fogadom el. És nem is tűröm el. - Corran résre csukta a szemét, de ajka szögletében ott bujkált a mosoly. - Tudod, ha nem lebzselsz körülöttem, sok bosszúságtól kíméled meg magad.

- Bosszúságtól? - meresztette Mirax a szemét. - Miről beszélsz, Horn hadnagy?

- Nos, kierőszakoltam a Zsiványkommandó prominens tagjainak lemondását, és összehoztam egy csapatot, melynek élén felszabadíthatom a Thyferrát Isard uralma alól. Van tehát egy értékes pilótákból álló osztagunk, az én X-szárnyúmmal, meg ha te is tényleg velünk tartasz, a te teherhajóddal.

Mirax elmosolyodott.

- Szemben egy birodalmi Csillagrombolóval, két Szuper Csillagrombolóval meg a Thyferrán állomásozó többi haderővel.

- Úgy van - bólintott Corran.

- Oké, akkor benne vagyok. - Mirax mosolya még szélesebbé vált.

- Mirax, légy egy kissé komolyabb!

- Az vagyok. Elfelejted, drágám, hogy az első Halálcsillagot is egy X-szárnyú és egy teherhajó robbantotta fel.

- Ez azért egészen más lesz.

- Nem igazán. - Mirax kinyújtotta a kezét, és ujjával Corran homlokára bökött. - Te is, én is, Wedge és Tycho is, meg a többiek is jól tudják, hogy ezzel megsemmisíthetjük a Birodalmat. Ez nem felszerelés kérdése, itt a szív játssza a fő szerepet. A Birodalom elbukott, mert a galaxis javára el kellett buknia. A Lázadóknak nem maradt más eshetőségük, mint tovább folytatni a harcot. Tudjuk, hogy győzhetünk, és győznünk kell. Isard emberei semmi ilyesmit nem tudnak.

- Ez mind szép és jó, Mirax, egyetértek vele, de az a dolgok alapos alábecsülése. A legalapvetőbb felszerelésünk sincs meg.

- Egyetértek. Nem hiszem, hogy könnyű lesz, de azt mondom, meg lehet csinálni.

- Tudom. - Corran bal kezével megdörzsölte a szemét. - Túl sok változat és túl kevés adat áll a rendelkezésünkre a kivitelezéshez.

- És a hajnali három óra a legalkalmatlanabb időpont arra, hogy ilyesmiről elmélkedj. Kipihenten alig egy óra alatt megoldod a problémát, Corran Horn.

A férfi felvonta a szemöldökét.

- Ha jól emlékszem, tegnap éjjel ilyen tájban egészen másképp doromboltál.

- Mert akkor nem Ysanne Isarddal foglalkoztál, hanem énvelem.

- Ah, és van valami különbség?

- Az én szemszögemből igen. - Mirax kivette Corran kezéből a fényszablyát, és az asztalra tette. - S ha együtt akarunk dolgozni, úgy érzem, meg kell osztanom veled a látásmódomat.

Corran megcsókolta az orra hegyét. - Az nekem is tetszeni fog.

- Ez, Horn hadnagy, most mellékes szempont.

- Bocsáss meg! - A férfi követte Miraxot az ágy felé, s közben átlépte a kupacot, amivé a ledobott köntös formálódott a padlón. - Tudod, most szabadultam a börtönből.

- Amit ugyan nem bocsátok meg neked, de talán - mosolygott rá a nő - teszek némi engedményt.